Adria Hajózási Rt. székháza, Budapest
A Szabadság tér, a Vécsey utca és a Zoltán utca találkozásánál álló belső udvaros, négyemeletes historizáló (neobarokk) stílusú palota egykor az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaság székháza volt. Térre néző, homorú ívben hajló főhomlokzatát hajózásra utaló motívumok, ill. ornamentális és figurális gazdag épületplasztikai díszítés jellemzi, két kupolás saroktorony fogja közre. Az első emelet reprezentatív helyiségeiig balusztráddal kísért, márvány lépcsővel, stukkóval és festett faliképes mennyezettel ékes díszlépcsőház vezet. Épült Meinig Artúr tervei szerint.
Térre néző, homorú ívben hajló főhomlokzatát két saroktorony fogja közre, köztük öt tengely osztja a falsíkot. A földszint középtengelyében található íves záródású, armírozással kiemelt főbejáratnak aranyozott tengeri motívumokkal (stilizált hal, horgony, hullámok stb.) díszített kovácsoltvas kapuja van. A kaputól jobbra és balra egy-egy egyeneszáródású, timpanonnal koronázott nyílás és két-két félköríves záródású üzletportál található. Az első emelet ablakai egyenes záródásúak, a kapu feletti ablakot rendkívül gazdagon tagolt, faragott kőkeret veszi körül: legfelül látható az ADRIA Rt.-t jelképező, hajózásra utaló motívumokkal ellátott pajzsmező, alatta kagyló, majd hajóköteleket mintázó díszítés következik, az ablak közepe táján erőteljesen kiugró, profilozott párkány ül egy-egy volután, amelyek az ablak könyöklőpárkányához s az alatta lévő, egymásba fonódó hajókötelekre emlékeztető díszítményhez csatlakoznak. Az első emelet két-két további ablaka egyenes záródású, erőteljesen előreugró, profilozott könyöklőpárkányukat konzolon elhelyezkedő oroszlánfej támasztja alá. A második emelet ablakai alatt övpárkány húzódik végig, melyen erkélymellvéd támaszkodik, s innen indul az a talapzaton álló hat korinthoszi oszlop, mely a második és harmadik emelet teljes magasságát átfogja, s melyek zárólemezén újabb párkány és a negyedik emelet ablakainak erkélymellvédje helyezkedik el. A mellvéd posztamensein négy ülő szobor található, valószínűleg allegorikus alakok. A második emelet oszlopok közt nyíló ablakai félköríves záródásúak konzolos zárókővel, a harmadik emeletéi szegmensívűek, szintén konzolos zárókővel, falsávos keretezéssel és könyöklőpárkánnyal. A negyedik emelet középső három tengelyében kis oszlopokkal elválasztott egyeneszáródású hármas ikerablakok, a két szélső tengelyben kettes ikerablakok találhatóak. A negyedik emeletet frízszerű - triglifek és körmezős metopék váltakozó sora alkotta - sáv zárja. E fölött helyezkedik el a konzolokkal alátámasztott, a széleken előre-, a középső tengelyekben visszaugró profilozott zárópárkány, amelyet végül íves, törtvonalú párkánnyal zárt orommező koronáz.
Az orommező közepét hajóorrot formázó, rendkívül díszes kőfaragvány foglalja el. A főhomlokzat sarkain az első és második emelet között húzódó párkány és erkélyes mellvéd erőteljesebben előreugrik, így kőkorlátos erkéllyé alakul, melyre három nyílás nyílik. Innentől félköríves fallal emelkedik a saroktorony, melynek a második emeleten félköríves-, a harmadikon szegmensíves záródású, díszes kőkerettel körülvett ablakait a két emeletet átfogó, korinthoszi fejezetes, kannelúrázott pilaszterek választják el egymástól. A saroktornyok kis kupolával záródnak, melyek tamburján nyolc ovális ablak nyílik, köztük elválasztó voluta-motívum. A kupolákat vázadísz koronázza. A Vécsey utcára néző homlokzat nyolctengelyes, az első emeletet záró övpárkányig armírozott falsíkkal, a saroktoronyhoz közelebb eső öt tengely rizalitszerűen enyhén előrelép. A földszint nyílásai félkörívesek, konzolos zárókövekkel, melyeken oroszlánfejek nyugszanak - ezek tartják az első emelet egyenes záródású ablakait. Az előrelépő öt tengely második és harmadik emeletét az ablakok közt emelkedő kannelúrázott, korinthoszi fejezettel ellátott pilaszterek fogják át, a szélső három tengelynek sűrűbb az ablakkiosztása. A második emelet félkörív záródású ablakai kőrácsos mellvéddel, konzolos zárókővel rendelkeznek, a harmadik emeleten szegmensíves záródású, díszes kőkerettel ellátott ablakok vannak. A harmadik emeletet a pilaszterfejezetek által tartott osztópárkány zárja, mely faragott kagyló- és indamotívumokkal díszített. A negyedik emelet egyeneszárósású kettős ikerablakai a főhomlokzatéval megegyező kialakításúak, akárcsak az emeletet záró fríz és a fölötte lévő konzolos koronázópárkány. A Zoltán utcai homlokzat hattengelyes, nyílásainak kialakítása és faltagolása megegyezik a Vécsey utcai homlokzatéval. A szabálytalan alakú belső udvarr Az épületnek két lépcsőháza van. Az egyik, ma használatos - és egykor is a tisztviselői lakásokhoz tartozó - lépcsőház spirálban felhaladó lépcsőkarja fogja közre a liftaknát.
A lépcsőkorlát ornamentális díszítésű, kovácsoltvasból van. A kőpadló a földszinten szürke-fekete, neoreneszánsz növényi díszítménnyel van ellátva, a fal stukkókeretes, tükrös festést kapott, az emeletenként elhelyezkedő ovális ablakok rokokós stukkókerettel vannak körülvéve. A Szabadság térről nyíló, ma használaton kívül lévő főbejárat rendkívül díszes kialakítású, reprezentatív lépcsőházba vezet, mely egykor kizárólag a részvénytársaság magas földszinti és első emeleti reprezentatív helyiségei, irodái látogatóinak volt fenntartva. Az egykarú, szögletesen kanyarodó lépcsőt márvány balluszteres korlát keretezi. A lépcsőház boltozott, a négyzetes, stukkóval díszített boltszakaszokat volutás, virágfüzéres fejezetekkel ellátott oszlopok tartják. Az első emeleti mennyezeten erősen megrongálódott, azonosíthatatlan mitológiai jelenetet ábrázoló freskó található. A lépcsőházból az első emelet helyiségeibe díszesen keretezett nyílások vezetnek. Az egykor a hajózási társaság igazgatói irodáit, fogadóhelyiségeit magába foglaló első emelet ma is összefüggően körbejárható teremsor, melyek között számos eredeti burkolatokkal, részletekkel fennmaradt szoba van. Ezek közül is külön figyelmet érdemel az egykori díszterem, melynek a belső udvar felé dupla üvegfallal határolt, oválisan kialakított részének padlóját tengeri motívumokat ábrázoló padlómozaik díszíti, a verandaszerű részt a terem többi részétől elválasztó falrészen groteszk mintás falfestés látható.
A díszterem mennyezete stukkódíszes, fala márványborítású, helyenként neoreneszánsz faburkolattal. A díszteremből nyíló egyik helyiségben márványkandalló található, melyet mitológiai tengeri jelenetet ábrázoló faragás díszít. A Szabadság térre néző szobasor egyik különlegessége a Vécsey utca felőli saroktoronyban található ovális szoba, melynek egész falfelülete fa-, tükör-, illetve beépített tükrös vitrinborítású, s egy kagylódíszes márványkandalló is található benne. A szobákat elválasztó ajtók legtöbbje eredeti, neoreneszánsz stílusú faragott keretekkel, félfákkal és ajtólapokkal rendelkezik, a kilincsek java része is építés korabeli. A magasföldszinti lakás helyiségei kevésbé reprezentatívak. Az udvar felőli szobasor nagy terme faburkolatú, különleges, szecessziós vonalú tükörmegoldásokkal. A Szabadság téri homlokzat mögött található nagyterem egységes stukkómennyezete képvisel műemléki értéket (sajnos a hetvenes években körbe felhelyezett lámpák megbontják az egységet).
A mai Szabadság tér kialakítása az 1900-as évek legvégére tehető. 1897-98-ban bontották le az itt álló, II. József idején elkezdett, majd félbehagyott Újépületet, 1899-ben kezdik árusítani a hatalmas terület parcelláit, s pár éven belül be is épül az egész tér. A Vécsey és Zoltán utca találkozásánál fekvő telket az ADRIA Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaság veszi meg székház, illetve a vállalat tisztviselői számára épített lakóház céljára. A fiumei és budapesti központtal működő részvénytársaság 1881-ben alakult Magyarország kereskedelmi és esetleges hadi érdekeinek ellátására, valamint Nyugat-Európába, New Yorkba és Brazíliába irányuló menetrendszerű járatok indítására. Fénykorát a kereskedelem és az utasforgalom fellendülése folytán a század elején élte. Az épület terveit Meinig Artúr német származású, de Magyarországon élő és az arisztokrácia körében rendkívül népszerű építész készítette a rá jellemző neobarokk stílusban (legismertebb műve a Kálvin téri Wenckheim-palota). Az építési engedélyt 1900 áprilisában adták ki, az épület 1902-re készült el. A két világháború között az épület tulajdonosa a Nemzeti Bank Nyugdíjintézete volt.
Az épület homlokzatai, tetőszerkezete meglehetősen rossz állapotban vannak, az utóbbi időben elvégzett állagmegóvó munkálatok csak az életveszély elhárítására voltak alkalmasak, s körülbelül két év garancia van rájuk, így az épület felújítása elkerülhetetlen. A ház vezetékrendszere elavult, gyakoriak a beázások. Az első emeleti reprezentatív helyiségek mennyezetei gyakran károsodnak, a díszlépcsőház freskója is folyamatosan romló állagot mutat. Jelenleg folyik az épület állapotának és esetleges felújítási költségeinek felmérése.